Pilot: Scream Queens (FOX)

Elindult az évad általam leginkább várt új sorozata, a Ryan Murphy-től megszokott parádés szereposztással bíró horror-komédia, a Scream Queens. Többször írtam már a projektről a nyáron, tényleg nagyon kíváncsi és izgatott voltam miatta, és mit kell mondjak, az dupla részes premier egyáltalán nem nyűgözött le. És nem is feltétlenül azért, mert elöljáróban túl magasra tettem volna a lécet, hanem sokkal inkább azért, mert amit kaptunk az sem nem volt komédia, se horror, csak valami kaotikus, túlzó és idegesítő nonszensz, pár jobb pillanattal és ahogy már fent említettem, remek színészekkel.

sq1

Lehet, hogy ez később jobb lesz és csak az volt a baj, hogy ebbe a két részbe mindent bele kellett sűríteni – egy ’95-ös flashback-kel indítottunk, de történt jó pár gyilkosság is,  meg persze be kellett mutatni a karaktereket is, akikből amúgy elég sok van, de van itt nyomozás (több is), páran rögtön gyanúba is keveredtek, ráadásul még egy érdekesnek tűnő cliffhanger-t is kaptunk… ez mondjuk nem magyarázat arra, hogy miért ilyen poénokat írtak vagy hogy miért esett szét az egész.

sq2

Oké, értem, hogy valószínűleg mire gondoltak az írószobában, mikor készült a sorozat, és aztán tényleg szeretem a felnagyított, sztereotípiákra épített karaktereket, de itt nem működött egyik sem, a legrosszabb pedig, hogy bár a színészek többsége jó, szarból ők sem nagyon tudtak várat építeni: Lea Michele látványosan nagyon szenvedett Hester szerepével, Abigail Breslin úgyszintén, a Keke Palmer által megformált Zayday pedig már szinte offenzív a fekete közösségre nézve. Persze emellett volt pár remek alakítás, kezdve Emma Roberts-szel, akinek mondjuk ez az egyetlen act a repertoárjában, de ebben legalább zseniális, Jamie Lee Curtis is nagyon jó volt, Nasim Pedrad-ról nem is beszélve, aki talán a legjobb eleme eddig a Scream Queens-nek, de mondjuk Niecy Nash-en is remekül szórakoztam.

sq4sq5

Mondjuk, ahogy várható volt, Ariana Grande valószínűleg lényegesen több időt töltött a promóciós videók forgatásával, mint a sorozatéval, hiszen a karaktere igencsak rövid életűnek bizonyult, nagyjából két sor szövege volt, aztán meg is ölték, de mondjuk az ő halála volt az egyik legviccesebb momentum az első két részben. Annál a jelenetnél például értettem, hogy mi a koncepció, de egyébként nagyon nem sikerült egy koherens negyven percet képernyőre vinni.

sq3

És akkor még nem is beszéltem a kvázi főszereplőről, a pozitív hősről, Grace-ről, aki sajnos minden szempontból nagyon emlékeztet Emma-ra a Scream-ből. Na jó, nála azért valamivel tökösebb, de azért többnyire így is csak idegesít. Szerintem sokkal izgalmasabb és újszerűbb lett volna a sorozat történetmesélése, ha a középpontba tényleg csak az Emma Roberts-hez és követőihez hasonló gonosz, sekélyes picsák vannak. Oké, kell egy két-szereplő, aki szerethető, akiknek lehet szurkolni, de én sokkal jobban féltem a Chanel-eket, mint a bociszemű Skyler Samuels-t, az is biztos.

sq6

“Can I call you mom?”

Az mondjuk mindenképp pozitív, hogy Grande halála mellett a többi gyilkosság is elég viccesre sikerült, Süket Taylor Swift lefejezése a fűnyíróval az egyik leghangosabban nevetős pillanat volt, de mikor Denise megtalálta a kolléganője holttestét a kocsiban, szintén elég jól sült el.

sq7

“Is this skotch? It’s 10 AM.”

Aki mellett még semmiképpen sem lehet elmenni, az Jamie Lee Curtis, aki a szigorú fellépésű dékánt alakítja, aki nyíltan utálja Chanel-t és az egész lánytestvériséget, emellett iszik, füvezik, lefekszik a diákjaival, és húsz évvel ezelőtt állítólag ő segített eltussolni az egyik diák halálát. Curtis pedig kiemelkedően jó a szerepben, minden jelenete zseniális volt.

sq8

Akiben szintén sok potenciál van, az Nick Jonas – és nem, nem csak azért írom ezt, mert ő az egyik legjobb pasi a világon, a szerepe szerint ráadásul meleg is, hanem mert… na jó, lehet, hogy csak ezek miatt. De na, akkor is! Iszonyat édes volt, ezért nagyon sajnáltam, hogy ilyen korán meghalt… vagy mégsem? A vele kapcsolatos cliffhanger izgalmas lehetőségnek tűnik, ha más miatt nem is, azért mindenképpen, hogy még viszontláthassuk Nick-et és a testét, amit már ebben a két epizódban is többször megcsodálhattunk.

sq9

Szintén a “pro” listára kerül a rendezés is, aminek többször sikerült feldobnia pár középszerű jelenetet: Murphy sokat tanult az American Horror Stroy-ban többször közreműködő Alfonso Gomez-Rejon-tól, aki szeret játszani a szokatlan kameraállásokkal, és ahogy ott is, itt is sikerült egy sajátos atmoszférát teremteni.

sq10

Értékelés: 6/10 – csalódtam. Durván. Lehetőséget továbbra is látok a sorozatban, de amit eddig kaptunk, az nagyon kevés. Nyilván egyelőre maradok a folytatásra, mert engem amúgy ezzel is sikerült megvenniük, de bízom benne, hogy összekapják magukat és sikerül felnőni az elvárásokhoz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s