Száz nap magány – avagy hogyan élj túl egy távkapcsolatot

Jó, csak közel száz nap… kicsit több, mint három hónap. De akkor is. Egyébként ilyet még nem nagyon csináltam, mármint személyes posztokat nem igazán szoktam írni, illetve leszámítva pár unalmas pillanatomat, amit épp ask.fm-en töltök, tényleg nem jellemző, hogy a magánéletemről beszéljek, nem is ez a blog célja nyilván, de most valahogy úgy gondoltam, hogy ezt az “élményt” muszáj kiadnom magamból, így, hogy mindjárt a végére érek. Szóval, az történt, hogy sajnos úgy alakult, hogy a barátomnak és nekem külön kellett töltenünk ezt a nyarat, mármint más országban. A részletekbe nem mennék bele, őt aztán végképp nem szeretném “kiadni”, de nem is az ő személye vagy a pontos helyszínek a lényeg…

white

Mikor elment, csináltam egy naptárat, amit képekkel együtt tettem ki a falamra és minden nap végén áthúztam egy kis négyzetet, ami egyébként nagyon jól esett, valahogy az, hogy egy mozdulat, egy cselekvés társult az adott nap lezárásához, valódibbá tette az idő múlásának az érzését. Ami néha így is nagyon lassú volt… és mivel sajnos túlságosan a XXI. század gyermeke vagyok, így ha épp valami eddig nem ismert akadállyal találom magam szemben az életemben, akkor az első reakcióm az, hogy blogot indítok róla. Ezt ezúttal is megtettem, de végül eléggé elhanyagoltam. Ahhoz viszont épp elég írás jött össze, hogy összegezzem a tapasztalataimat itt, hátha valakinek tudok segíteni, vagy éppen csak az vigasztalja majd, hogy bár lehetetlennek tűnik a dolog, valójában túl lehet élni. És igen, tudom, hogy három hónap relatíve nem sok, vannak, akik hosszabb időt és nagyobb távolságot is átvészelnek, de higgyétek el, azért ez sem semmi. Voltak nagyon rossz időszakok, pedig rengetegen álltak mellettem, illetve a barátom is nagyon jól kezelte a dolgot, sokkal jobban, mint én – persze azért próbálkoztam, a végére talán bele is jöttem.

Érdekes, hogy milyen hosszú ideig tudtam a tagadás fázisában maradni. Talán soha nem is hagytam el. Mármint tudtam, hogy elment, nyilvánvaló, hogy nem volt itt, csak eleinte azt nem értettem és nem éreztem, hogy ez pontosan milyen hosszú is lesz. Hogy oké, az első napot “kibírtam” és túléltem, meg az első hetet is, stb., és ez alapján akár bizakodó is lehettem volna, de sokáig felfoghatatlan volt számomra, hogy ez az állapot július végéig fog tartani. A bejegyzéseket visszaolvasva szinte félelmetes, hogy az első pár hétben milyen rosszul voltam, milyen irreális félelmeim voltak, mennyire aggódtam minden miatt… izgultam, ha skype-oltunk, mert mi van, ha nem tudok elég érdekes dolgot mondani, rettegtem, ha nem beszéltünk, mert mi van, ha akkor valaki más társaságát keresi majd? Nem mertem elmenni szórakozni, mert otthon szerettem volna lenni, hogy beszélhessünk, ha csak Facebook chat-en, akkor is. Aztán sikerült belátnom, hogy ha nem is a “biztos megoldás”, de elég jó taktika, ha megpróbálom úgy élni az életemet, mint azelőtt. Ha ésszerűsítem/jük, hogy mikor beszélünk, ilyesmik. Persze ettől függetlenül mindig, mikor bármilyen agyament gondolat eszembe jutott, azt rögtön leírtam és elküldtem neki, édes kisállatos képekkel együtt, minden cikket, amit elolvastam és érdekesnek találtam, azt megosztottam vele, minden új zenét/filmet és sorozatot is kiveséztünk, de már nem kaptam sírógörcsöt, ha fél napig nem volt online. Vagy ha egy egész napig. Na jó, akkor azért lehet, hogy mégis csak.

tumblr_no8hlnshua1qgqi36o1_540

“Tizenkettedik nap.

Oké, ezt a hetet nagyon túltoltam… konkrétan minden nap reggelig ittam, mellette elkezdtem dolgozni, megtörtént az első online veszekedésünk és úgy általában elég borzalmasan érzem magam. És még két hét sem telt el, az idő teljesen leállt, kibírhatatlan…”

– voltak ilyen pillanatok is, de mondom, főleg inkább az elején. Aztán, amikor nagyon szomorúnak tűnt minden, mi máshoz is fordulhattam volna, mint a filmekhez és sorozatokhoz? Meglepő módon nagyon sokat segítettek amúgy, komolyan. Hiszen elég csak arra gondolni, hogy April elment Washingtonba dolgozni, és Andy Pawnee-ban maradt és túlélték és örökre együtt maradtak. Sőt, utána Andy egészen Londonig ment el el, és April maradt Pawnee-ban, és utána Andy visszajött, és mint már írtam, örökre együtt maradtak. Leslie és Ben is töltöttek külön időt, amíg Ben-nek máshol volt munkája – és örökre együtt maradtak, sőt, hármasikreket neveltek. Meg volt az a fura a film, amiben talán Drew Barrymore játszott és abban is valami hasonló volt a szituáció, és úgy rémlik – nyilván -, hogy happy end lett a vége. És persze, azért ott van Hannah is, aki elment Iowa-ba, és na, annak például… hű, erről nem is akarok beszélni. Fuck you, Adam. De hiszem, hogy mi inkább Leslie és Ben vagyunk. April és Andy. Mindy és Danny. Biztosan így van, nem véletlenül ők a három all time kedvenc női karaktereim és az abszolút legnagyobb fiktív szerelmeim.

tumblr_ney0afnmuj1r3tor7o1_540

És most tartunk ott, hogy már egy hét sincs vissza és újra látjuk egymást. Skyperandik, telefonbeszélgetések, chat, postai levél… a kommunikáció szinte összes formáját lefedtük ebben az időszakban, de persze semmivel sem lehet pótolni azt, hogy megölelhessem vagy megcsókolhassam… vagy csak hozzáérhessek a hajához. Tényleg szörnyű és nehéz, de ha már eltelik egy kis idő és be tudod látni, hogy ez csak egy ideiglenes állapot, aminek egy ponton vége lesz, már sokkal könnyebb. Főleg, hogy tudtam, azért ment el, mert egy remek lehetőséget kapott, amit hülye lett volna kihagyni. Soha nem is kértem volna erre. Persze azért még most is nagyon szomorú visszagondolni arra a percre, mikor csak egymással szemben álltunk a lakásában, mielőtt elment és miután kiléptem az ajtón és hazaindultam… egészen szörnyű volt. De biztos vagyok benne, hogy pont ilyen mértékben lesz majd csodálatos újra látni őt pár nap múlva. Ha nem találjátok nagyon idegesítőnek ezt a bejegyzést, talán majd azt is megosztom… 😉

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s