My Mad Fat Diary – kezdett a 3. évad / mindjárt véget ér a 3. évad

Az új évad első részének kritikájával annyira megcsúsztam, hogy jobbnak láttam, ha már csak a második részről írok, de kicsit ezzel is kések, közben meg jövőhéten nem csak az idei etap, de a sorozat is leköszön. Örökre. És nagyon úgy érzem, hogy erre nem állok készen. Rae a spirituális a vezetőm, a lelkitársam, a legjobb barátom és én magam is, egy személyben. A ’90-es évek Angliája pedig a legjobb helyszín a kalandjaihoz, olyan mély és hiteles sztorikkal, remek rendezéssel és hihetetlenül király zeneválasztásokkal (a 3×01-ben Eels, Radiohead, stb…), hogy nem, soha nem akarom, hogy vége legyen. De hogy kevesebb, mint egy hét múlva? K i z á r t.

“Dear diary, when life is shit, turn to music. When life is scrape-it-off-the-walls shit, turn to Steven Patrick Morrissey.”

mymadfat

A premierben minden szereplő visszatért, a legtöbbjük az egyetemi jelentkezéssel van elfoglalva – Rae azonban, annak ellenére, hogy bejutott álmai iskolájába Bristol-ba, erről nem hajlandó tudomást venni, csak a Finn-nel való közös jövőjét tervezi. Archie beleveti magát az ismerkedésbe, és elég gyorsan kezd haladni Rae egyik kollégájával, Chloe pedig megszállatton tanul és készül a vizsgákra, ugyanis komoly tervei vannak a jövőre nézve.

mymadfat

De hát nem is a My Mad Fat Diary-ről lenne szó, ha minden jól alakulna… vagy akár csak közel jól. Rae és Finn ismét eljutnak addig, hogy szakítsanak, vagy legalábbis szünetet tartsanak, köszönhetően annak, hogy a lány továbbra sem tud teljesen őszinte lenni, a hazugságok és titkok pedig mindig visszaütnek, ráadásul úgy fest, a terápiája is véget fog érni, így pár pillanat alatt hullott szét minden, ami előtte összetörhetetlennek tűnt és gyönyörű volt. A rész végi autóbalestet pedig már csak hab volt a tortán.

mymadfat

A folytatás aztán csak még lejjebb vette az irányt: Chloe kórházban, Rae kétségek között, Kester sehol… szomorú szemű Finn, elfelejtett születésnap, újra felbukkanó szararc apuka… amit csak akartok. És persze Rae-nek soha nem kell pár rossz döntésért vagy elhamarkodott következtetésért a szomszédba mennie, szóval dráma akadt bőven, az egész 3×02-nek elég nyomasztó hangulata volt. Egyedül talán a szülinapi buli lehetett volna feelgood, de az is el lett intézve…

mymadfat

Aztán újra megjelent Kester, és hirtelen minden jobb lett. Legalább egy picit. Sharon Rooney és Ian Hart közös dinamikája a sorozat egyik legerősbb pontja. Az ő jeleneteik mindig a rész csúcspontjai, legalábbis számomra, talán még a Rae anyját alakító Claire Rushbrook hasonlóan kiemelkedő. Oké, Nico Mirallegro és Dan Cohen nagyon helyesek, de azért a fent említett hármas mellett nehéz labdába rúgni színészként.

mymadfat

És mikor már épp kezdenének jóra fordulni a dolgok – Rae és Chloe beszélgetése, majd az esély, hogy helyrehozza a vizsgáját -, bejön a legidegesítőbb EVER karakter, Kathy (?), hogy mindent elrontson, ráadásul Kester-ről is aggasztó dolgok derülnek ki… és már vége is a résznek. Jövőhéten pedig búcsúzunk. Ez most tényleg megtörténik?

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s