Szombaton Pride – vonuljunk együtt!

Összességében én nagyon jól éreztem magamat, hiszen amellett, hogy a Menetnek komoly üzenete és célja van – egyenlő jogokat MINDENKINEK, – tulajdonképpen az egész olyan, mint egy fesztivál, egy óriási buli, ahol bárki lehetsz, bárhogy kinézhetsz, senki nem fog elítélni. A 2013-as Budapest Pride abszolút pozitív élményként marad meg bennem, és biztos vagyok benne, hogy jövőre is ott leszek, másfelől mindenkinek ajánlani fogom a részvételt, még úgy is, ha bizonyos szempontból tagadhatatlanul kontraproduktív a dolog.

-írtam tavaly a Media Addict-on megjelent Pride-os élménybeszámolómban. Szóval nem volt kérdés, hogy idén is ott leszek.

pride-2013-01-587x440

Most azonban már nem csak maga a felvonulás érdekelt, minél több programban részt akartam venni, amit a múlt pénteki megnyitó (itt lehet megnézni) óta rendeztek. A héten például számos érdekes workshop-ot lehetett látogatni, ezek közül mondjuk sajnos csak kettőre jutottam el – a Buzi Újhullám szerevezésében hétfőn megrendezésre került “Milyen buzi az, akinek nincs iPhone-ja?” című beszélgetésre, ahol szerintem egy remek párbeszéd indult el. A megjelent vendégek a kezdeti megilletődöttség után nagyon interaktívakká váltak, rengeteg jó meglátást, gondolatot osztottak meg, szóba került többek között, hogy vajon mennyire jó, hogy a Google-höz hasonló nagy cégek kiállnak a Pride mellett – én ezt korábban például abszolút nem kérdőjeleztem meg.

Szerdán pedig a Labrisz Egyesület “Kisebbségben lenni” – kerekasztal-beszélgetésre ültem be,  kisebbségi (roma, zsidó, fogyatékossággal élő, hajléktalan, LMBTQ) csoportok képviselőivel. Tulajdonképpen itt is egy olyan perspektívát mutattak, ami nem merül fel olyan gyakran mint kéne. Nevezetesen, a kisebbségi csoportok egymással szembeni szolidaritása. A meghívott “beszélő” vendégek mellett a közönség soraiban is akadtak rendkívül érdekes és értékes emberek, remek történetekkel.

10384035_10152436740548686_7158575349524812293_n

Ma este a kolor-ban újra megnézzük Csabával a “Viharsarok” c. filmet, amiről anno az egyik első kritikáját írta a blogon, szombaton pedig természetesen mindketten ott leszünk a Pride-on. És hogy miért? Mert muszáj. Mert nincs más lehetőségünk arra, hogy megmutassuk magunkat, hogy lássanak, hogy halljanak minket. Persze, tudom, nem feltétlenül ez a legtökéletesebb verziója a dolgoknak, de ez van a kezünkben. És nem érzem úgy egyébként, hogy ne lenne hatása. Lehet, hogy mi most ezt még nem látjuk, de én úgy vagyok vele, hogy ha X évtized múlva az LMBTQ fiatalokat nem közösítik majd ki, bátran mernek majd önmaguk lenni, összeházasodhatnak a szerelmükkel, vállalhatnak gyereket… akkor már bőven megérte. Az 1997-es első Budapest Pride-on felvonuló közel háromszáz ember sem magáért csinálta. Illetve nem csak. Nem szabad ennyire csak a kis képet nézni, mert úgy tényleg értelmetlennek tűnhet, nem többnek, mint “felesleges provokáció” – pedig messze nem erről van itt szó.

“Be the change that you wish to see in the world.”

felvideo_0

Szóval gyere el szombaton. Gyere el, ha az LMBTQ közösségbe tartozol. Gyere el, ha van ilyen barátod. Gyere el, ha ki akarsz állni olyan emberek mellett, akiket cserben hagyott az ország, ahol élnek. Mellesleg ugyanúgy cserbenhagyta a nőket, romákat és hajléktalanokat is – többek között. Gyere el, vonuljunk együtt!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s