Hol a határ? – Az állatok szerepe a társadalomban

Elég nagy port kavart múlt héten a Fogasház disznóvágás-partyja. Szinte biztos vagyok benne, hogy a szervezőknek semmiféle szadista hátsószándéka nem volt a dologgal, mindössze egy nagy múltra visszatekintő hagyományt próbáltak ötvözni a szórakozóhely profiljával – sok ember kötetlen, változatos szórakozása-, amiért egyébként nagyon hibáztatni sem tudom őket. Viszont rengeteg morális kérdést felvet a dolog. Vagy legalábbis, ha nagyon akarjuk. Hiszen az egyik fő probléma, hogy egy állat módszeres lemészárlása, feldolgozása és elfogyasztása hogyan képezheti egy buli alapját.

391988-3x2-940x627

Először is leszögezném, még soha nem voltam disznóvágáson, és biztos vagyok benne, hogy nem feltétlenül viselném jól, ha a jelenlétemben megölnének egy állatot, de ha a véres részleteket leszámítjuk, valahogy mégis egy családi, italozgatással egybekötött mulatságra asszociálok, gondolom a Fogasház is ezt tartotta szem előtt, mikor belekezdtek a szervezésbe. Tudom, hogy álszentség, de ha a húsfogyasztásról van szó, véleményem szerint néha egyszerűbb a homokba dugni a fejünket. Persze, jó lenne azt hinni, hogy a csirke, amit anya ebédre főz, paradicsomi körülmények között nevelkedett, összejárt kártyázni a haverjaival, és egy hosszú, tartalmas életet követően kötött csak ki a tányéromon, de… egyrészt ez valószínűleg nincs így, másrészt, a gyakorlatban az sem változtatna szinte semmin.

És bár nehéz megítélni, hogy ebben a vitában kinek van igaza – már ha egyáltalán igaza van valakinek -, ez a mizéria elgondolkodtatott pár dolgon a húsevés, az állattartás, és alapból az állatok szerepével kapcsolatban, a társadalmunkban. Hiszen tagadhatatlan, hogy egy részüket, sőt, talán mindegyiket alárendeltük az emberi önzőségnek és haszonszerzésnek. Ez semmiképpen nincs jól, de vajon találhatunk-e alternatívát? Vajon mennyivel jobb egy panellakAAásban tartott kutyának, akinek a gazdája tízezreket költ arra, hogy felöltöztesse, mint egy disznónak, aki végül a vágóhídon végzi? És itt jöttök a képbe ti: kíváncsi voltam, hogy mi az általános vélekedés ezzel kapcsolatban. A kis „tesztemet” kitöltőktől pedig egy-két kivételtől eltekintve egészen hasonló válaszokat kaptam, pedig a válaszadók viszonylag széles skálán mozognak mind korban, mind foglalkozás vagy földrajzi helyzet szempontjából.

cool-dog-fancy-dress-costume-9084-p

Érdekes amúgy, hogy milyen kettős mércék alakultak ki a téma kapcsán: például gondolom, hogy senki nem tartja az élőlények lelketlen kizsákmányolójának azt az első osztályos kisiskolást, aki a tízórai szünetben az anyukája által csomagolt szalámis szendvicset eszi. Az is többnyire elfogadott, ha valaki bőrcipőt visel, ellenben egy csincsillabunda már sokkal megosztóbb, illetve hajlamosak vagyunk azokat is elítélni, akik olyan állatok húsát eszik meg, ami a mi kultúránkban nem szokás. Valószínűleg kicsit mindenki megrökönyödne, ha a szomszédja a macskáját grillezné a kertben, de azon kívül, hogy ez itt „nem szokás”, valóban rosszabb ember az, aki nem csak szárnyasokat vagy disznót eszik?

A válaszadók közül a legtöbben macskát, kutyát és lovat nem ennének soha.

Az állatkísérletek kapcsán a válaszolók többsége azon az állásponton volt, hogy míg kozmetikai termékeknél elítélik a dolgot, a gyógyszergyártás és egyéb tudományos kísérletek során – jobb alternatíva hiányában – igenis szükség van arra, hogy állatokat is bevonjanak. Ez a legjobb megoldás? Aligha. De őszintén, jobb lenne, ha tesztelés nélkül kerülnének piacra? Vagy ha az orvosok vállat vonnának, mondván „Lehet, hogy megtaláltuk a gyógymódot erre és erre a betegségre, de a világért sem áldoznánk fel egy patkány életét azért, hogy több millió betegen segítsünk”? Oké, sarkítottam, de szerintem, ha valakinek az apjáról, gyerekéről, bármilyen rokonáról, barátjáról van szó, esetleg személyesen érintett egy ilyen betegségben, egy percig sem hezitálna. És ezzel nincsen semmi baj. Sajnos vannak helyzetek, mikor nincs „más” választás. És nem hiszem, hogyha valaki ezt elítéli, esetleg sem húst, sem más állati eredetű élelmiszert nem fogyaszt, az kevésbé használná ki a természetet. Egyébként érdekes, hogy az általam megkérdezett „húsevők” közül rengetegen tartják elfogadhatatlannak, hogy állatokon kísérletezzenek. Volt, aki szerint ezek ugyan szükségesek, de csakis tudományos céllal, ugyanis „az emberi esztétika nem lehet fontosabb az álltok élethez való jogánál.”

animalad

„Igen ne okozzunk senkinek és semminek csak a saját élvezetünk kedvéért szenvedést. Ne akasszunk fel, kínozzunk meg mókából vagy anyagi haszonért állatokat. De azt el kell fogadnunk, hogy kihasználjuk a környezetünket – aki mást mond, az álszent. Ül otthon a laptopja előtt a villanyfénynél, a jól befűtött szobában és írogatja a harcos kommentjeit arról, hogy mennyi termőföld szabadulna fel, ha nem tenyésztenénk állatokat (…)” – Részlet a kérdőívre adott válaszok közül

Jelentős konklúzió persze nincs, viszont nagyon érdekes lehet, kicsit jobban elgondolkodni ezeken a dolgokon. Mindenkinek nagyon köszönöm, aki válaszolt a kérdéseimre, és így segített, hogy megszülethessen ez az írás.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s